Kik vagyunk mi?
Bemutatkozunk (vol. 1) - R. Horváth Éva
Egy szép, késő tavaszi napon azon morfondíroztam, hogyan, merre tovább, mert bár nagyon szerettem egyetemen dolgozni, bizonyos szempontból szűknek éltem meg a kereteket. A lényeg, hogy váltani akartam, így kerültem az Antener trénerképzőjébe, ahol megismertem Évit és Timit. Egész nyáron minden szombaton reggeltől estig a gép mellett ültünk, ami nekem elég nagy kihívás volt. Részemről szenvedősen indult, és sokat nem is dolgoztunk együtt. Hanem aztán az első személyes gyakorló napon egyértelmű lett a kölcsönös szimpátia, és nyilvánvalóvá vált a sok közös pont, nagyon hasonló világlátás is. A képzés zárásaként együtt ebédeltünk hárman, és Évi nagyon határozott elképzelésekkel állt elő egy fiataloknak szóló programról. Személy szerint annyit tudtam, hogy mindig is szerettem volna saját “iskolát”. Egybeértek a szálak, de lássuk, ki is R. Horváth Éva, a geneZation egyik alapítója, tréner, tanár és anya, mit csinál és honnan is jött.
Mesélnél arról, mi vezetett részedről a geneZation megalapításához? Mi a te történeted?
Régóta foglalkoztat, hogy az emberek hogyan működnek, kinek milyen kompetenciái vannak és azokat hogyan használja. A multinál töltött éveim találkoztam olyan helyzetekkel (amelyek amúgy minden szektorra jellemzők), ahol nem a megfelelő helyen volt a megfelelő munkatárs, ami egyik félnek sem jó. Boldogtalan emberek, akik viszik haza a családjuknak is a terheiket. A munkáltató pedig nem tud hatékonyan működni.
Ez a hatékonyság nagyban múlik a megfelelő személyes és szociális készségeken, akár vezetői oldalról, akár alkalmazotti szintről nézzük.
Másfelől a covid haszna is ez az egész, mert felnagyította és mindenki számára láthatóvá tette a közoktatás helyzetét. Azt, hogy naponta hallom itthon a 2 kamaszom óráit, látom, hogy a társas kapcsolataik igen korlátozottak lettek, hiszen az osztálytársakkal való kapcsolat megszűnt a sötét képernyők és néma mikrofonok miatt (ami a nagy osztálylétszámok miatti technikai korlátok eredménye). Azóta bebizonyosodott, hogy online térben igenis lehet hatékonyan dolgozni, de csak kis létszámban, max. 10-15 fővel.
A legnagyobb inspirációt viszont Ken Robinson adta. Én is azon 70 millió ember közé tartozom, akik láttuk a videóit az oktatási reformjairól és hisszük, hogy van megoldás. Megdöbbentő véletlen, hogy 2020.augusztus 21-én fejeztem be a Kreatív Iskolák című könyvét (aláhúzva, színezve, jegyzetelve), készen arra, hogy ezzel a fickóval találkoznom kell. Fel is mentem a netre, hogy megkeressem az elérhetőségeit: aznap halt meg… Ezt is valamiféle jelnek tekintem. Ő megadta a megoldást, rajtunk a sor, hogy véghezvigyük.
Miért tartod fontosnak az oktatás reformját/ a reform jelleget? Hogyan látod ennek a reformnak a jövőjét?
A jövőben másfajta munkákat fogunk végezni, mint amire a mai iskolarendszer berendezkedett. Az e-learning térnyerése nem kérdés, csak idő kérdése, hogy az elméleti tantárgyakat átvigyük ebbe a térbe, jó példa erre a Khan Academy. Olvastam egy tanulmányt, miszerint az iskola fizikai tere nem fog megszűnni, hanem átalakul, és a készségek gyakorlásának lesz a helyszíne. Azaz a történelem órákat a saját ütemünkben tudjuk megtanulni online, az otthonunkban remek előadások segítségével, és tesztekkel lehet mérni a tudást is (mert ez az igénye sajnos nem fog megszűnni a társadalomnak), de azt például az iskola falai között tudjuk majd gyakorolni, hogy hogyan kommunikáljunk asszertíven vagy hogyan kezeljük a stresszt. Az önismeret kulcsfontosságú. Továbbá, a szülők is már másfajta elvárásokat támasztanak, mint akár egy generációval korábban, látjuk a reformoktatás iránti igényüket.
Egymás tanítása bármilyen életkorban egy óriási lehetőség, minden generáció tud újat mutatni a másiknak.
Mit tud nyújtani egy X generációs egy Z-snek, és viszont?
Elég csak megnézni a kamasz lányomat, ahogy korrepetálja a nagymamáját angolból. A nagymama viszont segít neki sütit sütni, lekvárt főzni, tésztát gyúrni. Mert a mai generációnak már fontos a fenntartható fejlődés, az ő bolygójuk a tét. Mivel óriási a különbség akár az X és a Z generáció között is, így mindenképpen fontos egymás megismerése és megértése. Van egy mondás: “senki sem jó dolgában hülye”.
Mi az álmod a geneZationnel és a fiatalok itthoni jövőjével kapcsolatban?
Nagyon nagy álmom van: minden egyes fiatalnak legyen lehetősége fejleszteni a szociális készségeit, legyen erre az iskolák falai között tér és támogatás a megfelelő intézmények részéről, hogy ez ne csak egyesek kiváltsága lehessen. A pedagógus társadalom részéről hál’ istennek nagy a nyitottság, ők is látják a készségfejlesztés hasznosságát, de sajnos a saját idő korlátaikat is.
Tetszett ez a cikkünk? Oszd meg ismerőseiddel: