geneZation

Fejlődj tudatosan, a megszokott kereteken túl!

Vissza az iskolába! - Beszámoló egy projektünkről

„I suppose the best brand is being yourself „ – Leslie Higgins (Ted Lasso c. sorozat) 

Úgy hiszem, a legjobb brand, ha önmagad vagy.

Lassan vége a tanévnek, ami korántsem a legkellemesebb/legkedvezőbb volt sokaknak. Tinik álltak ki a tanáraikért, tanárok saját magukért és mindez óriási viharokat kavart – szülőkben, az oktatásban dolgozókban, vagy sajnos elég elítélően a online tér komment áradatban. Ennek ellenére nem pihentünk az év vége felé, hanem egy csodálatos együttműködés keretein belül újabb remek élménnyel gazdagodtunk – viharok ide vagy oda.

De nézzük az elejéről, mi és hogyan alakult. Először is új kollégával bővültünk Eisner Ágota személyében, akinek lelkes munkája ebben az együttműködésben kiemelkedően fontos volt. Hiszen ő Veszprémben él és tevékenykedik, így mi is eljutottunk egy újabb városba Budapest és Székesfehérvár után.

A Tisztaformák Alapítványnak köszönhetően a veszprémi  SÉF Vendéglátás-Turizmus Technikum és Szakképző Iskola diákjai vehettek részt Adj hangot! programunkon. Számomra több szempontból is emlékezetes lett ez a pár nap. Veszprémben jártam egyetemre és számos kellemes, szívvel teli emlék köt ide. Rögtön első reggel egy volt egyetemi tanárommal is találkoztam, aztán pedig a Vedac atlétikai klub egy kíváló hosszutávfutójával, aki jelenleg ebben az iskolában tanít, és akivel volt szerencsém “együtt edzeni”. Azért az idézőjel, mert én maximum csak a bemelegítés első 10 percéig tudtam vele(ük) tartani az iramot. Ettől függetlenül sokat tanultam tőle, és nagyon jó volt kb. 13 év távlatából újra találkozni.

Ennyit a személyes érintettségről, de miért is jó egy ilyen tréning, miért is vagyok különösen hálás? A Tisztaformák Alapítvány által elnyert pályázattal valami olyat csinálhattunk, ami régóta a geneZation egyik célja volt: Eljutni az iskolákba, bárkihez – egy olyan programmal, amit sok iskola szeretne nyújtani a diákjaiknak, de se idő, se anyagi lehetőség nincs erre. Ez pedig nem más, mint az ún. soft skillek, azokon belül is a kommunikációs készségek fejlesztése. Nem csak a téma “rendhagyó”, hanem a mód is. Tréning módszerekkel dolgozunk, amit bizonyos konferenciákon a “modern oktatási formák” közé sorolnának. Annak ellenére, hogy valójában organikus tanulási formákról van szó – organikus, vagy emberhez közeli. Mit is jelent ez? Azt, hogy van tér a felfedezésre (tapasztalati tanulás), a játékok által a készségek begyakorlására (drámapedagógia, gamifikáció) és – ami a Covid óta talán még inkább felértékelődött – egymás megismerésére, megértésére és az empátia növelésére.

Mit is lehet egy ilyen képzésen tanulni nálunk? Ahogy a program neve is elárulja, a fő cél, hogy ti, tinik merjetek hangot adni. Az asszertív kommunikáció alapjaival, önismeretet, önkifejezést, a saját érzelmeink megtalálását és pontos megnevezését is gyakoroltuk. Elengedhetetlen az önazonos élethez, hogy merjünk és tudjunk például úgy nemet mondani, hogy nincs bűntudatunk, és a másik felet sem idegenítjük el magunktól. Felmerült egy nagyon izgalmas kérdés is. Ha tudom magamról, hogy elérem, amit akarok, merek beszólni, kritikát megfogalmazni, konfliktust generálni, akkor minek változtassak, hiszen, elérem, amit akarok. Nagyon érdekes kérdés. Szerintem, mivel társas lények vagyunk, nagyon nem mindegy, hogy egy-egy üzenetet milyen formában adunk át. Azt mondom, hogy “Hülye vagy, ez hülyeség!” vagy azt, hogy “értem, amit mondasz, de én máshogy látom!” Előbbi esetben, én legközelebb már nem szívesen beszélek veled, vagy nem akarok véleményt formálni, vagy hasonlókat visszakiabálok neked. Ez feszültséget kelt, ami viszonylag “könnyen” orvosolható – ha van igény, és tanulási/gyakorlási szándék

Az asszertív kommunikáción túl, sok játék és kérdőív is segítette az önismeretet. Valamint érdekes, hogy a résztvevők nem ismerték egymást, és az egyik legegybecsengőbb visszajelzés volt, hogy mennyire jó, hogy új barátokra találtak. Azt hiszem, ez az egyik legnagyobb elismerés és öröm számunkra, hiszen mi más lenne a jó oktatás célja, ha nem az, hogy ember az embertől és a tapasztalatokból tanul.

Nagy köszönet még egyszer a SÉF tanárainak, akik ezt a folyamatot segítették, a résztvevő 12-ről 16-tá növekedett résztvevőknek, a Tisztaformák Alapítványnak, hogy megvalósulhatott egy olyan együttműködés, amivel mindannyian teljesebbé váltunk.

Tetszett ez a cikkünk? Oszd meg ismerőseiddel:

Facebook
LinkedIn
Email

Copyright 2021 geneZation.hu  – web: Szöllősi Tamás 

Iratkozz fel és ezentúl te is rendszeresen megkapod a
Z generációsokról szóló írásainkat, híreinket!